Magamról

Saját fotó
Hellosztok. Én egy lány vagyok, akinek mostanában eléggé rossz kedve van, mert történt egy kis tragédia a közelében, és rákapott az írásra, és aki elolvassa a "Nélküled létem..." című versemet az tudni fogja, hogy mi. Emiatt a tragédia miatt kezdtem el írni, és főleg neki írok egyenlőre, mert ez ad ihletet. A boldog témájú nem annyira sikerül. Nah ennyit magamról. Remélem megnézitek az oldalt és tetszeni fognak a verseim. Most kezdtem egy új oldalt, ami az "Új életemet"-et mutatja be. Remélem ezt is megnézitek :$

2010. december 12., vasárnap

Hol voltál... ?

Hol voltál eddig, hogy csak most találtalak meg,
És ki nélkül most már nem teljes az életem?
Tudod, hogy nagyon szeretlek,
Tudom, hogy te is így érzel.
Te az mondod, hogy én vagyok a világon a legszebb,
És ha te mondod, akkor biztos, hogy az igazság ez.
Melletted, én ezt elhiszem, de ha nem vagy velem
Üres az életem, úgy érzem, tudod te is ezt.

2010. október 24., vasárnap

Volt és van

Itt állok egy magányos világban, és támaszom nincs sok,
De tudom, hogy nagyon sok emberre, bármikor számíthatok.
A segítségük szívből jön, ha arról van szó,
De sok alkalommal rájuk sem számíthatok.

A szomorúság embereket közelebb hoz egymáshoz,
És azokra az emberekre lehet számítani bármikor.
A boldogságot is egymással találhatjuk csak meg,
Mert egymás segítségével keressük a világban meg.

Most már van miért élnem, és ez megért mindent,
Mert tudom, Ő mindenkor, s mindenhol velem lesz,
És ez a legfontosabb nekem,
Mert Ő az én Szerelmem persze

Igaz barát...

Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát?

Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni. Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e, vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod...

/ugyan ezt nem én írtam, hanem unokabátyámtól kaptam, de nagyon tetszik, és ezért kiírtam ide is, mert annyira igaz/

2010. szeptember 20., hétfő

Gondok itten

Gondolataimba merülök,
Révedek a semmibe,
A tudattól megőrülök,
Hogy itt az év eleje.

Dolgozatok itt, dolgozatok ott,
Mindenhol csak dolgozatok.
Tanulás éjjel-nappal,
Felelünk minden nappal.

Három hete a suliba szenvedek,
És már több a jegyem, mint egy félévbe.
És olyan érzés ez, mintha
Végére sohase jutna.

Az emeleten a csapból víz helyett
Az érettségi folyik itt nekem.
És már gondolkodni sem lehet itten,
Mert mindenkinek ez jár a fejében.

2010. július 25., vasárnap

Kicsi szívem

Egyetlen dobbanással kicsi szívem,
A Te édes nevedet suttogja nekem.
Mely bársonyosabb mindennél,
És tudom, hogy el nem mentél.

Kell egy ember, kit kell szeress
De ha nem viszonozza ezt,
Pánikba ne ess, mert lehet,
Szeret, de nem érzi még ezt.

Sokféle a szeretet, ezt ne feledd,
És sok olyan embert kell most még szeress,
Akit mindig is szeretni fogsz,
Mert ő egy barátod, rokonod.

De van egy náluk fontosabb ember,
Ki most nem hallgat kicsi szívére.
És kiért most kicsi szívem epedez,
De lehetetlen megkapnia most ezt.

Fáj ez, mert fájnia kell,
Mert tudatlan a szíve.
És ez fáj egy érző szívnek,
Mely nagyon régen érzett ilyet.

2010. június 3., csütörtök

Gondolok a nyárra már

Gondolatban messze járok én
Túl az érettségimen rég.
A perzselően forró, napos nyár,
Mely talán eljön nemsoká már.

A legjobb dolog mi megtörténhet?
Az, hogy a nyár szuper lesz nekem.
És, hogy nem itthon fogok ülni,
Hogy ne tudjam, kivel, mi történik.

Persze vigasztal az a tudat,
Hogy remek lesz ha vége a nyárnak,
Mert szeptemberben vár a tenger,
Augusztusban tábor, előtte.

Jönnek a kicsik, talán jók kicsit,
És normálisnak találnak ők is.
És csak jó várhatna rám, tehát
Fejest ugrok a nyaramba már.

De most még a suli padban ülök,
És majdnem, hogy meg is őrülök
Mert a nyár már javában tombolna,
Az én eszem meg már bomolna.

De még kibírom hát, mert ezt kell
És bírom az elviselhetetlent,
Izgulok az érettségi miatt
Mert még rám vár ebben a nyárban.

Brigi verse!

Itt ülök a semmi közepén
És ezen mélázgatok én.
Mivel Ön egy remek tanár
A legjobb dolog, mi ezzel jár,
Hogy a diák ajándékozza
Ki szívéhez közel van.

Mikor nem fogadunk el semmit,
Ránk nagyon megharagszik,
S mindig leszid minket,
Hogy ez így tovább már nem mehet!
Ha akar valamit adni
Nem félünk elutasítani.

Fontos perceinkben jelen van
Érezzzük, ez viszonzatlan.
Ezt nem tudjuk meghálálni,
Ezért kell ajándékot adni.
Fontosabb, mint egy tanárunk
Olyan, mint a legjobb barátunk.